A vörösbegy (Erithacus rubecula)

A madarak osztályának, a verébalakúak rendjéhez és a légykapófélék családjához tartozó faj. Hossza 14 cm, szárnyfesztávolsága 26 cm és testtömege körülbelül 19,5 gramm. Tollazata hátán barna, hasán fehér, begye, mint ahogy neve is mondja, vörös.

Elterjedés

Európában csak a legészakibb területekről hiányzik. Keleten Nyugat-Szibériáig terjed. Észak-Afrika nyugati partvidékein is fészkel.

Életmódja

Csak költési időben alkot párt. Kedveli az erdőket és a fás kerteket, a nedves patakvölgyeket, erdei mély utak környékét. Ritkábban ártéri erdőkben, nagyobb parkokban, a városok zöldövezeti részein, bokros kertekben is költ. Általában néhány évet él, de a legidősebb ismert egyed elérte a 13. évét.

Szaporodása

Egy évesen éri el az ivarérettséget, áprilistól júliusig költ, évente kétszer is. A tojó 5-7 tojást rak, melyen 13-14 napig kotlik. Ebben az időben a hím akár háromszor is táplálja óránként. A fiatal madarak kikelés után 12-15 nap múlva repülnek ki. Egyenként rejtőzködnek a közelben, ahol szüleik tovább táplálják őket.

Fészkelés

A fészkelőhelyen először a hímek jelennek meg. A később érkező tojók választják párjukat és vele a revírt is. A hímek – mint az énekesmadaraknál általában – többségben vannak. Évente 20% is pár nélkül maradhat. Ezek esetenként zavarhatják a költést. A fészek helyét a tojó választja ki, és azt egyedül építi. A hím a közelben énekel, néha kíséri párját. A fészek elhelyezése nagyon különböző, és a vörösbegy nagy alkalmazkodóképességét bizonyítja. Talajmélyedésben, gyökerek alatt, erdei híd gerendáján, farakás között, a bokrokban heverő üres bádogkannában, néha mesterséges fészekodúban is költ. Ez utóbbira magyar adatok is vannak. A fészekanyagot száraz levelekből és mohából, finom gyökerekből, mohából és szőrszálakból áll hordja össze.  A tojó csak az utolsó tojás lerakása után kezd el kotlani.
A vörösbegy a hazai erdőkben a leggyakoribb kakukkgazda.

Táplálkozás

Szinte kizárólag állati eredetű táplálékkal él, csupán ősszel (és az áttelelők télen) fogyaszt növényi anyagokat is (fekete bodza bogyóit, télen hullott almát). Főként különböző rovarokkal és pókokkal táplálkozik.

Vonulás

A tavaszi vonulás fő ideje március második és április első felére esik, az őszi októberben éri el a csúcspontját. Ezekben az időszakokban a vonuló példányok kertekben, árokparti bokrosokban, élő sövényekben mindenütt megfigyelhetők. A magyar állomány a gyűrűzések adatai szerint dél-délnyugat felé vonul, a többi között Olaszországból, Korzikából, Spanyolországból és Tuniszból vannak visszajelentéseink. A vörösbegy rendszeres áttelelő (elsősorban a hímek), e példányok legalább egy része távolabbról érkezik hozzánk.

Védelem

A hazai állományt nem fenyegeti veszély, de a nálunk telelők védelemre szorulnak. Apróra vágott almával, főtt hússal, sajttal, lisztkukaccal etethetjük őket. Eredménnyel járhat tág szájú fészekodúk viszonylag alacsonyan – 50-100 cm – való kihelyezése is.