A madarak a gerincesek törzsének első olyan csoportja, amely állandó testhőmérsékletű fajokból áll. Ez luxus a halak, kétéltűek, hüllők világához képest, akik a környezetük hőmérsékletét követik testhőmérsékletükkel. De ennek komoly ára van! A madaraknak (és az emlősöknek is) nagyon nagy mennyiségű szerves anyagot kell télen-nyáron, éjjel-nappal elégetniük, hogy fenntartsák a környezetüknél magasabb hőmérsékletüket. A madaraknak ráadásul 40-44 °C az átlagos testhőmérsékletük, ami éjjel lecsökkenhet 30°C közelébe. Ennek a magas hőmérsékletnek a fenntartásához sok táplálékra van szükségük a madaraknak! Nyáron ellátják magukat, de a szűkös téli hónapokban segítségre van szükségük, hogy a kemény természetes szelekció ne tizedelje meg állományaikat. Azzal is béküljünk ki, hogy az etetőkre le-lecsap néha egy karvaly, s kiemel egy gyanútlan cinegét. A karvaly is nagyon éhes, neki is kell a fűtőanyag. Beavatkozunk ezzel a természetes folyamatokba: több madár éli túl a telet és több tojást tudnak rakni a tavaszi költési szezonban. Hogy ez hogyan befolyásolja a törökbálinti erdők több ezer fajból álló bonyolult táplálkozási hálózatát? Ezt senki nem tudja megmondani komoly, célzott vizsgálatok nélkül. Minden beavatkozás elbillenti, a természetben nélkülünk kialakuló arányokat. Egy-két szintet átláthatunk ebben a rendszerben, de csak a valóság töredékét érthetjük meg. Örülünk a szép, könnyed, dalos kedvű madarak jelenlétének, és reméljük, hogy sok kártékony rovartól mentik meg a gyümölcsfáinkat és zöldséges kertjeinket. Tágabb látókörrel viszont csak remélni tudjuk, hogy a madáretetés összességében gazdagítja az élőlények itt élő rendszerét!