Az időjárás zordabbra fordulása, a nappali hőmérséklet csökkenése félreérthetetlenül jelzi, hogy közeledik a tél, amely a legkritikusabb időszak a vadon élő madarak számára. Emberi segítséggel, egy kis törődéssel és etetéssel gondoskodhatunk arról, hogy tollas barátaink közül minél többen éljék meg a jövő évi tavaszt.

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára Magyarország jelenti a telelő területet. Hazánk környezetállapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet. Az etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a környék madarainak, különösen az itatással és a mesterséges odúkkal együtt, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük.

Az etetést akkor kell elkezdeni, amikor nappal tartósan 0 Celsius fok köré vagy alá csökken a levegő hőmérséklete. Fontos körülmény a téli csapadék is: ha ugyanis hótakaró borítja a földet, akkor a madarak nem vagy csak nagyon nehezen találnak maguknak eleséget. Emiatt alapvetően az ember segítségére szorulnak.

A téli madáretetés alapvető szabálya, hogy ha elkezdtük, akkor folyamatosan etessük a kertben, házunk környékén élő madarakat. Ők ugyanis hamar megszokják a segítséget, és „számítanak rá”! Etetni általában február végéig, március elejéig szükséges, az időjárás fölmelegedésével föl kell hagyni a mesterséges táplálással.

A madarak könnyen hozzászoknak az etetőhely táplálék kínálatához, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni. Ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kis testű, 6- 15 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran attól függ, hogy át tudják-e vészelni a fagyos éjszakát. Tartalékaik csak egy napra elegendőek, így ha napközben nem tudnak eleget táplálkozni az alig 8 óra hossznyi világos periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő, hideg éjszakán.

Mivel és hol etessünk?

A télen nálunk maradó és költési időben fiókáit rovarokkal etető énekesmadarak, például cinegék, csuszka, harkályok, de még a verebek is kénytelenek magokat enni. Legjobb számukra a napraforgó magja, mely olajtartalma miatt jelentős energiatartalékot ad a hideg napokon.

A cinegéket etethetjük kiakasztott szalonnabőrdarabbal, marhafaggyúba kevert és belefagyott vegyes magvakkal (madárkalács), dióbél hulladékkal is. A pintyfélék szeretik a földről fölszedni a napraforgómagot, kölest stb., de a tarka tengelic, a meggyvágó vagy a zöldike és a csíz még a szélben himbálódzó műanyagflakonon vízszintesen keresztüldugott hurkapálcikára is rászáll a napraforgómagért.

Rigókat és áttelelő vörösbegyet a talajra kiszórt apróra vágott almával, konyhai ételmaradékokkal – mint főtt sárgarépa, burgonya, rizs, felvágott vagy más húsféle – etethetünk. De figyelem! Ezek romlandóak, erjedésre hajlamosak. Csak annyit tegyünk ki a mi napi szinten elfogy! Ennél kedvesebb látvány és macska-biztosabb, ha akár egész almákat kötünk, szúrunk fel valami ablak-közeli faágra. Egyes madarak nagyon szeretik a túrót vagy a keményre főtt tojást is, bár ezekkel etetni drágább mulatság.

Balkáni gerlét és házi (parlagi) galambot búzával, kukoricával is etethetünk. A balkáni gerle egyre ritkább, mióta a háztáji baromfitartás lassan visszaszorul, így kevesebb elhullott takarmányhoz jutnak hozzá. A másik problémát számukra a lakott területekre beköltözött szarkák és szajkók okozzák, melyek szívesen fogyasztják a gerlék (valamint a feketerigók) tojásait, fiókáit. A városi galambokat jobb, ha nem etetjük, úgyis sok kárt okoznak a műemléképületeken és többféle betegséget is terjesztenek.

A cinegéket lehet az ablakra kívül fölerősített etetőben, vagy egy közeli faágra függesztett etetőn is táplálni. Aki a város szélén, kertes házban lakik, saját lábon álló dúcetetővel is etethet. A cinegék nagyon ügyesek, alulról is be tudnak repülni egy oldalról pl. üveglappal zárt etetőbe, nem zavarja őket, ha az etető a szélben himbálódzik. A verebek sokkal ügyetlenebbek, de azért tanulékonyak, az oldalról nyíló ablaketetőket könnyen ellepik, és hamar elfogyasztják a cinegéknek kitett elemózsiát.

Mivel ne etessünk?

A kenyérmorzsa olyan eleség, mellyel vigyázni kell. Valójában jó táplálék, de csak annyit adjunk a madaraknak, amennyit még aznap elfogyasztanak. Nedves időben a kenyérmorzsa maradéka könnyen megromlik, a rajta elszaporodott baktériumok megsavanyítják. Ettől viszont a madarak bélhurutot kapva elpusztulhatnak.

Madáritató

A madaraknak fontos az ivóvíz is, ahol kerti itatóban folyamatosan biztosítunk számukra friss vizet, ott szívesebben költenek tavasszal. Ráadásul fürdeni is szeretnek, de az átázott tollruhával nehezen repülnek föl. Emiatt jobb, ha az itató-fürdetőt nyílt füves területre, bokroktól távolabb tesszük, ahonnan már nagyobb távolságból észreveszik a macskát. Ha télen minden reggel friss vizet öntünk ki nekik, hamar megtanulják, hogy addig jöjjenek inni, míg meg nem fagy a víz.

Milyen madarakra számíthatunk?

Az etetőn a cinegék közül a szén-, kék-, barát-, fenyvescinege, esetenként az őszapó, a csuszka, a nagy-, közép-, kisfakopáncs, pintyfélékből az erdei, fenyőpinty, meggyvágó, zöldike, tengelic és csíz, a sármányokból a citromsármány szokott megjelenni leggyakrabban. Ha a földön is etetünk, vagy oda lehull a maradék, akkor feketerigó, sőt egy-egy áttelelő vörösbegy, ritkán barátposzáta is szemünk elé kerülhet. Házi és mezei veréb, balkáni gerle ott fordul elő nagyobb számban, ahol még háziállatokat tartanak.

A macska, a karvaly és az olasz vadász…

A nagy „madársűrűség” vonzza a macskákat és télen a könnyű préda reménye a karvalyt is. A macskák ellen azzal védekezhetünk, hogy sűrű, jó fedezéket adó bokroktól távol vagy jó magasan etetünk. De ahol kutya lakik, oda nem szívesen megy vadászni idegen macsek, a magunkét pedig tartsuk távol, ha lehet! Ha pedig a karvaly időnként elfog egy-egy verebet, cinkét vagy más énekest, hát, az az élet rendje. A cicákkal ellentétben, nem öl meg többet, mint amennyit elfogyaszt. Hiszen ő is csak madár…

Madárbarát kert

Az MME, vagyis Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület új programot indított, felismerve, hogy sokan szeretnének tenni valamit a természetért, de nem tudják, hol kezdjék el. Több százan csatlakoztak már a programhoz, sokan olyanok is, akik nem egyesületi tagok, vagy most lépnek be az MME-be is. Sokan nem csak saját kertjükkel jelentkeznek, hanem iskolakerttel, templomkerttel, önkormányzatok városi parkkal, stb. Kapnak évente három alkalommal hírlevelet, adatlapot, sok madárbarát ötletet az etetéshez, fészekodúk kihelyezéséhez, madártáplálékot termő cserjék ültetéséhez, fészkelésre alkalmas ágvillák metszéséhez, itató készítéshez, az avar bokrok alatti meghagyásához, stb.

Ha teljesítették az alapfeltételeket, akkor a házukra vagy kerítésükre erősíthető táblát kapnak, mely hirdeti, hogy ez itt egy „madárbarát kert”.