A Kerekdomb Környezetvédelmi Egyesület elnökségének közleménye a „Törökbálint Kertváros temetése” demonstráció támogatásáról.
A Kerekdomb Környezetvédelmi Egyesület elnöksége ezúton teljes támogatásáról biztosítja a Tükörhegyi Közéleti Egyesület által április 15- re meghirdetett „Törökbálint Kertváros temetése” demonstrációt és kéri a város környezeti értékei iránt felelősséget érző törökbálintiakat, hogy a rendezvényen vegyenek részt.
Ma jó esély van arra, hogy Törökbálint ne csak három autópálya, de ugyancsak egyedülálló módon három betontorzó által körülvett település legyen, amely egy gigantikus irodaváros maradványa, egy sorsára hagyott iskola beruházás és egy néptelen ezerlakásos lakópark közé szorult.
Ezek látványossá teszik a gondjainak, valójában azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Törökbálint fejlesztése ugyanis a 2001-es településszerkezeti terv elfogadásával rémálomszerű fordulatot vett. Ezt a folyamatot egyebek mellett olyan súlyos problémák jelképezik, mint a nagyarányú belterületesítés, a Medicatus-lakópark, a Tükörhegy IV., mely menet közben ezerlakásos lakóparkká alakult át, a Ráczug 196 hektárának átminősítésére tett szándéknyilatkozat, végül a mai 13 ezer lakosú település helyén 10-15 éven belül létrejövő 20-23 ezres Törökbálintra vonatkozó területfejlesztési koncepció.
A kontrollálatlan növekedés tönkreteszi ezt a kiemelkedő környezeti adottságú várost! Hiába, hogy szavakban nálunk mindenki a kertváros elkötelezettje, a fejlesztési döntések ténylegesen azt mutatják, hogy szóvirágok mit sem érnek, amikor egy-egy komoly érdekérvényesítési háttérrel rendelkező befektető tűnik fel. Folyamatosan tapasztaljuk, hogy a közérdek megjelenítésre hivatottak a hosszútávon kedvező megoldás helyett a legjobb esetben aprópénzre váltják a település lehetőségeit. Ráadásul mindez átláthatatlan folyamatokon keresztül zajlik – bár a királycsinálóknak olykor láthatóan leesik egy-egy morzsa -, összességében azt a képet mutatva, hogy nálunk a „közérdek” kifejezésnek addig van értelme, míg nem áll azzal szemben egy erős magánérdek.
A komoly problémák listája a tavalyi évben a Napliget lakóparkkal bővült, amely a befektetetői igényeket maximálisan kiszolgáló feltételekkel jöhet létre, ám nem látni, hogy mi a jó ebben a városnak. „Fű alatt” is jelentkeznek kezdeményezések, például amikor a Pistály egyhatodát fortélyosan Szabadházi-hegy II.-nek nevezik át és így javasolják az átminősítését.
Mindezek azt mutatják, hogy a civil társadalom egyáltalán nem lehet nyugodt, abszolút szükség van arra, hogy egy ilyen demonstrációval ráirányítsuk a figyelmet arra, hogy mennyire káros és perspektívátlan környezeti, és részben közéleti pályán vagyunk.
Sajnálattal érzékeljük azt is, hogy vannak, akik a demonstráció tényleges okán és célján elgondolkodás helyett, azt a településrészek összeugrasztására próbálják felhasználni. Ezért is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a Tükörhegyi Közéleti Egyesületnek az elmúlt időszakban végzett munkáját jó példának tartjuk a lakossági akarat kifejezésére és képviseletére. Az, hogy a szervezett fellépésük látható féltékenységet vált ki, ami a tükörhegyieket a városból kirekeszteni igyekvő felhanggal párosul, még inkább ráirányítja a figyelmet a helyi civil társadalom összefogásának fontosságára.
A fenti jelenségek ellenére egyetértünk az április 15-i rendezvényen a „Remény Fájának” elültetésével. Tizenöt-húsz éve az élhető, emberléptékű, kertvárosias Törökbálint megteremtése iránti bizalom és lehetőség még erdőnyi volt. A szívós irtás nyomán mára ez a remény egy facsemetényire zsugorodott. Ahhoz, hogy a törékeny fa megnőjön, terebélyesedjen, élettel telítődjön, hittel vigyáznunk kell rá, továbbá az előző bő évtized esztelen és képmutató településfejlesztési politikáját kellene végre „eltemetnünk”.