Egyesületünk már 25 éve – tavasszal és ősszel – szervez erdőtakarítást Törökbálinton.
Nincs tudomásunk arról, hogy előtte lett volna szervezett formában ehhez hasonló tevékenység. Ennek az is bizonyítéka, hogy az első években olyan tárgyakat bányásztunk elő az erdő mélyéről, melyek állaguk alapján évtizedek óta ott lapultak: vaskályhák, bútorok – egészen elképesztő helyeken – látszott, hogy nem kis erőfeszítésébe került a lerakó személynek odahurcolnia őket. Az első évek tehát azzal teltek, hogy a hatalmas gócpontokat felszámoljuk. Ebben mindig együttműködő partnerünk volt az Önkormányzat, a Városgondnokság, akik a mai napig biztosítják az általunk összegyűjtött szemét elszállítását. Ma már zárható zsákokba gyűjtünk, de eleinte akkora darabokat, és olyan mennyiségű hulladékot szedtünk össze, hogy egyszerűbb volt egy nagy rakásba halmozni.
Szerencsére látványosan eltűntek ezek a múlt század közepe óta folyamatosan érlelt gócpontok, és ma már szinte csak a fél év alatt keletkezett szemetet szedjük, mely egy kellemes szombat délelőtti séta keretében megvalósítható.
De azért vannak kihívások. Az autópálya túloldalán, az Érd felől megközelíthető részen nem egyszer találunk szétbontott autókat. Az Anna-hegyi erdőszélen a saját portájukhoz szemétszállítást igénybe nem vevő emberek rendszeresen a szalonnasütő helyhez hordták ki sze-metüket. A Rudáktelep erdő felőli része szintén kedvelt szemétlerakó hely.
Hála a lelkes takarítóknak, akik között az óvodástól a nyugdíjasig mindenki megtalálható – a város régi és új részeiről –, mára egészen kulturált képet mutat az erdőnk. Említést érdemel az erdőtakarítók toborozásnál Hódi Bea tanárnő, aki a Bálint Márton Iskolából rendszeresen szervez diákokat az eseményre. Erdős Anti szintén fáradhatatlan, állandó erdőtakarítónk. A nyári szezonban többen fordulnak meg a fák között, így az őszi takarításnál jellemzően több munkánk van.
Eleinte bizonytalanság volt, hogy a meghirdetett erdőtakarításra hogyan osszuk be gazdaságosan a sokszor kisebb tömeget vonzó eseményt, de mára ez is kialakult. Az erdőt felosztottuk részekre és kijelöltünk „köröket”, vagyis útvonalakat, melyeket bárki – akár előre is – kiválaszthat magának, és ha épp nem ér rá a szokásos szombat délelőtti időpontban, akkor bármikor lejárhatja az adott hétvégén, mivel a zsákokat a Városgondnokság úgyis csak hétfőn viszi el. Sikeresnek bizonyult ez a módszer, ugyanis így gazdaságosabban tudjuk a munkaerőt elosztani és mindenkinek van egy területe, ami – akár évről évre – sajátja. És mint „saját” sokkal inkább magáénak érzi, felelősséget vállal érte, és az is fontos, hogy tervezhető számára a távolság, a ráfordított idő. Sokan szívesen néznek végig munkájuk végeztével saját területükön: ez rendben van.
Ez az új erdőtakarítási mód nemcsak hatékonyabb és átláthatóbb, de a koronavírusos időszakban kifejezetten jól működik, hiszen az egyes köröket takarító egy, vagy néhány embernek nem kell találkozni a többi körön szemetet szedő társaival, főleg, hogy lehet, hogy nem is egy időben dolgoznak.
Szerencsére egyre többen értékelik a várost körülölelő erdőt: sportolók, biciklizők, kutyasétáltatók, beszélgető barátok. Számunkra öröm, ha sokan magukénak érzik az erdőt és hozzájárulhatunk ahhoz, hogy kikapcsolódásukat ne árnyékolja be a szemét. A magam részéről azért is élmény ezekre az alkalmakra mennem, mert hiába járom harminc éve a helyi erdőket, az erdőtakarítás során még mindig rengeteg új részletet fedezek fel bennük.
Starzyński Zsolt
