„Évekig a szúnyoggyérités mellett kampányoltak, még fórumot és előadást is rendeztek a lakosságnak. Elmondták hogyan lehet kevesebb szúnyog és mit kell tenni az itt lakóknak, hogy élvezzük a nyári estéket. Most meg egy egész tavat kapnak a szúnyogok, én ezt már nem értem  ” – írta egy Fb-kommentelő.

Ellentétes véleményeket szült kezdettől fogva, ma már kacsák bogarásznak a partján. Kavicsos sétányokkal, jó néhány meghagyott, rügyező ősfával, a lehető legkevésbé kikövezett, változatos partvonallal bontakozik ki az új tó formája a Géza fejedelem útja mentén.

A Hosszúréti-patak egykori medrét övező nádas helyére álmodták meg ezt a tavat és pihenőparkot.

Részlet A közbeszerzési kiírásból:

Földmunka, duzzasztó műtárgy részletes kiviteli terv és költségvetés szerint

• Irtási munka,
• Humuszleszedés és a területen ideiglenes deponálása,
• Kitűzés,
• Jóléti tó (tómeder) kialakítása 5620 m² területen, kotrás és környezetének tereprendezése organizációs helyszínrajz alapján a mederkialakításhoz kitermelt anyag 17435 m³ felhasználásával – az igénybevett teljes területén)
• Vízszint tartó műtárgy megépítése (1 db kifolyásnál),
• Mederrendezés meglévő nyomvonalon (31 m),
• Patakmeder változatos nyomvonal kialakítással (43 m),
• Útárok iszapolása, profilozása (130 m),
• Nádrizómák visszatelepítése.

Tehát mertek nagyot álmodni és sok munkát megterveztetni az ötletgazdák.

Idézet a műszaki leírásból:

A patakmedertől délnyugatra húzódó, jó vízellátottságú területen kialakult ökológiai szempontból jelentős, összefüggő nádas, a patakot kísérő ligeterdő maradványfái és a medertől északkeletre található magasabb térszínű területen, az Árpád utca mentén spontán nőtt erdősáv. Jelentősen degradált élőhely foltok, szabad talajfelszín a délkeleti és délnyugati, bolygatott területrészen egy kis foltban találhatók.

 Tervezett létesítmények:

1. Jóléti tó (nyílt vízfelület nádas nélkül 4 960 m²) 6 060 m²
2. Kavicsolt sétány 2 615 m²
3. Vízszint tartó műtárgy 1 db
4. Fa gyaloghíd 2 db
5. Patakmeder változatos nyomvonalkialakítással 48 m
6. Mederrendezés meglévő nyomvonalon 31 m
7. Díszítő növénysáv a tó és a sétány között (természetes partszakasz) 325 m²
8. Nádas 1 100 m²
9. Fa stég 3 db
10. Fa stég fából készült napozóágyakkal (8 db) 1 db

 A terv szempontjából kiemelkedő fontosságú projektelem a patak bővítése egy nagyobb víztérfogatot biztosító jóléti tóvá. A patak jelenlegi vízszintjének minimális duzzasztásával biztosítjuk a tó állandó vízszintjét…

Ez a szint a patak vízszintjéhez képest átlagosan 30 m hosszban 0-30 cm-rel magasabban került meghatározásra, a tó nagyobb részén a patak jelenlegi vízszintje alá került a tervezett vízszint. Megállapítható, hogy a tervezett tó vízszintje a vizsgált időszakban mért talajvízszint alatt található.

Így remélni lehet, hogy a mostanság jellemző forró, hosszú hetekig aszályos nyarakon is biztosítani lehet a vízutánpótlást.

A tervezők és kivitelezők a tó kialakításánál figyelembe vették a nagy, tájképet már most is meghatározó faegyedeket. Ezek megőrzése elsődleges szempont volt. A tó átlagos vízmélysége 1,5 m. A tó földmunkája során kis túlkotrással (0,5-1,0 m) eltérő mélységű részeket is kialakítottak. Ezek nyáron hűvösebb, télen, még befagyott felszín esetén is enyhébb vízterületet biztosítanak a jövőben kialakuló ökoszisztéma számára.

Információim szerint a domboldalakat a környékünkön jellemző fűfélékkel, vadvirágokkal fogják beültetni. Ezek nemcsak a talajeróziót akadályozhatják meg, hanem szemre is kellemes méhlegelővé válhatnak.

Összességében én bizakodó vagyok. A biodiverzitás, tehát a biológiai sokféleség számomra üdvözlendő mindenképpen. Már pedig itt a flóra és fauna lehetőséget kaphat a gazdagodásra.

Mégis felmerül bennem néhány kérdés.

Egy tavat és környezetét nem elég megtervezni, megépíteni, hanem ápolni „üzemeltetni” is kell. A belehulló szemetet rendszeresen kihalászni, az elszáradt nádat learatni, a füvet nyírni, az elültetett fákat, bokrokat locsolni, a nem kívánatos inváziós fajokat irtani, de legalábbis ritkítani.

Ha nem lesz elegendő sebességű a vízcsere, akkor esélyes, hogy felhalmozódnak a szerves anyagok a mederfenéken, eliszapolódhat, akár fel is töltődhet. Sőt. Valós veszély az eutrofizáció! Ez egy olyan folyamat, melynek során a vízben lévő foszfor és nitrogén túl nagy mennyisége a víz elalgásodásához vezet. Eutrofizálódás folyamán az állóvizekben a tápanyag feldúsul, ezért elszaporodnak az elsődleges termelő szervezetek: a fitoplankton, a gyökerező hínár- és mocsári növények. Amik aztán meleg, nyári éjjeleken tovább csökkenthetik a vízben oldott oxigén mennyiségét. (A növények éjjel, amikor nincs fotoszintézis, lélegeznek, megkötik az oxigént és széndioxidot bocsájtanak ki. Ráadásul, minél magasabb a víz hőmérséklete, annál kevesebb oxigén tud benne oldódni.)

Ezekkel számolni kell. Pl. az esetleg később betelepített őshonos halfajták kiválasztásakor is. De elképzelhető, hogy vízforgatóra vagy a tóba telepített szökőkútra is szükség lehet.

Az ördög a részletekben rejlik – szokták mondani… Az a kérdés, hogy lesz-e hosszútávon gazdája e létesítménynek?

Farkas Gábor